Amíg nem adod fel, nem tudnak legyőzni.

"...Ahogyan egyre többet beszélgettünk rájöttem, hogy ő valójában nem ilyen.
Felvett egy maszkot amit a külvilágnak mutat, hogy az élete könnyebb legyen.
Ő is tud nevetni, amikor belül sír. Ő is tudja milyen, ha a múlt sérelmei elkísérik
életünket...."

Ha most melletted lehetnék, csak néznélek némán.
Nézném két szemed egy forró csók után.
Gyöngéden megfognám a kezed,
ha csak egy percig is, de boldog lennék Veled!"

„Van mikor egy ember olyan vonzalmat ébreszt bennünk, hogy mikor a közelébe vagyunk,
elgyengülünk és az eszünk harcol ellene, de tagjainkban érezzünk azt a mérhetetlen vágyat
iránta, ami elöl hiába menekülnénk, hisz úgy sem tudunk, mert a szívünk diktál, és
az akarat már mást is mond…”

Ha valakit igazán szeretnél, s úgy érzed vele boldog lehetsz, ne törődj azzal
ki mit beszél, csak azzal, hogy az övé legyél!"

A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó,
vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen."

."Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell nézni a lelkét.
Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget,
a cirógatás vágyát.
Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag
villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a
hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.
Minden igazi nő hét fátyol táncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei
hatalmát vagy a csípőjét nézed.
Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól
görnyedő teste minden apró titka a szemében van."

"Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek.
Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged.
Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy."

"Emlékszem az első találkozásunkra, a mosolyára az érintésére. Bárhol elkezdődhet
az életed, és megnyílhat előtted a jövő. Először talán, észre sem veszed, hogy mi
történik veled!
Annyi ember él a Földön, de végül minden egy valakitől függ. Néha, még kétségbe esem,
ha kifulladok! De tudom, hogy ebben a tökéletlen Világban van valami szépség... Szépség,
ami csakis én láthatok... Erő, amit senki sem vehet el!

1."A szerelem olyan, mint az élet, csak a halállal érhet véget..."

2.
Az ember nem beszél soha arról, ami fáj, hanem szótlanul elviseli.

3.Nem biztos, hogy annak van a legnagyobb fájdalma aki a leghangosabban jajgat.

."Rohanj hozzám, de csak hozzám
Ne hozz semmit nekem csak magad!
Nem vagy álom, nem vagy emlék,
Nem vagy elfelejtett gondolat!
Hagyd az ajtót tárva-nyitva
Rohanj hozzám, hogy már lássalak...
Vedd könnyen, ami nehéz velem
Tedd többé, ami kevés nekem
Ölelj engem, erosebben
Buvös körödben vágy éget el
Rohanj hozzám, de csak hozzám,
Ne szaladj el tolem hirtelen...
Vedd könnyen, ami nehéz velem
Tedd többé, ami kevés nekem... "

egy napon felébredtem...és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem,
hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak
emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben
sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az
a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedül való.

Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni,
hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.”

Mindig téged vártalak, nem volt nálad fontosabb, azt hittem örökre így marad..
De látod nem bírtuk tovább..
Pedig úgy vigyáztam rád, hogy jobban nem vigyáz majd senki más...
És eljutottunk eddig láthatod..
Hogy minden lépés már csak fájdalom, amit feléd tennék, és mégis hozzád indulok..

1..Senkit nem lehet megvígasztalni ha elveszti azt, akit mindennél jobban szeret.
Minden vigasz erőtlen és hamis.
Főleg az a mondat, hogy az idő majd begyógyítja a sebed."

2."Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége.
Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét."

3..Ha sikerül megnevettetned egy nőt, a föld leggyönyörűbb látványában lehet részed."

4.Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik amit mondasz és amit teszel.
Az egyetlen dolog, amire emlékeznek az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük"

5.Gyűlölni csak azt tudod aki igazán közel állt hozzád."

1."A szerelem csak fokozódik a visszautasítás fájdalma miatt."

2."Az érintés többet mond, mint ezernyi szó. A simogató kéz nem hazudik, a száj könnyen..."

3.Mondani, írni és hinni bármit lehet, de tudni, tenni és érezni keveset...!!!"

4."Továbblépek még akkor is, ha hullnak könnyeim, és szertefoszlottak álmaim!"

Sohasem hittem, hogy így tud fájni
hogy a nevetés könnyekké tud válni
Néha sírok, néha nevetek
Az a baj, hogy valakit nagyon szeretek”

1.„A legnehezebb dolog a szerelemben ha kikell szeretned valakiből...”

2."Az ember erős de a szíve megszakad, ha azt kit igazán szeret, szeretni nem szabad."

3."A magány az, mikor belenézel a tükörbe és a semmi néz vissza rád."

De nehéz nevetni, amikor sírni kéne
Csillagot hazudni a beborúlt égre!
Vidám nevetéssel verni fel a házat
Mikor a szívem mélyén ott a bánat!”

Olyan szomorú mindig egyedül lenni, valakit hiába keresni. Valakire várni,
aki nem jön többé, valakit titokban szeretni örökké."

1."Az ember a jó dolgok értékét akkor látja, ha elveszíti azokat.

2."El kell engedned a múltad, hogy lehessen jövőd."

3."Egy mosoly álarca alatt folyamatosan haldoklom."

4.Nem az a szégyen, ha nincs, hanem az, ha nem becsülöd meg, amid van."

Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni.
Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni.
Gyere mellettem és légy a barátom."

A boldogság nem a barátok mennyiségétől, hanem a minőségétől függ
A barát az, aki megérti a múltad, hisz a jövődben, és elfogad annak, aki vagy!

Valamennyi kimondott vagy leírt szomorú szó közül ezek a legszomorúbbak: lehetett volna."

Reménytelen szerelem

Szeretni őt, ki észre sem vesz talán,
Szeretni reménnyel és igazán!
Elmegy melletted, rád se néz,
S te napról-napra lesed tekintetét!
Várod a mosolyát, a szeme színét látod
S ha Ő nevet, az már felvidít téged!
Tudod, hogy szereted, miért kérdezed?
Ha újra látod, elveszted az eszed!
Ha csak hallasz is róla, megdobban a szíved,
Majd elfordulsz csendesen és könnyes lesz a szemed!
Nehéz az élet és gonosz a szerelem,
Sokat fájdítja fiatal szívedet!"

Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani.
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene
semmit sem tenni.
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, amikor csenben maradsz, pedig kiáltanál..."

Barátságot ajánlani, ha szerelmet kérünk: a legkegyetlenebb.
Kő, melyet adnak, ha éhen kenyeret kérünk."

"Az életben minden másodperc megsebez, az utolsó megöl!"

Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem,
mert én is rád gondolok. Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak Téged szeret."

Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz.
Ha álmodom, nem tudom mi az álom és mi a való.
Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek."

Kigyúlt az első csillag, kigyúltak a vágyak,
Csillagfényes éjszakában, én csak téged várlak.
Tudom jól, hogy nem jössz, de oly jó várni,
Hazudni kell a szívnek hogy ne tudjon fájni

A szerelem sebét az gyógyítja meg, aki ejtette"

"A könny és a szeret édes testvér,
nem szerelem az, ami egy könnyet sem ér.
Aki sosem sírt, az sosem szeretett,
mert a könny és a szeretet egy napon született!

„A szerelemben mindig küzd egymással a szenvedés és az öröm.”

„Bizalom nélkül boldog nem lehetsz soha,
Boldogság nélkül az élet mostoha.
Bízzál tehát abban, kit a szíved szeret,
Az életben boldog, -hidd el- csak így lehetsz.”

.„Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valaki mindenkit szeret

... A Te szemed is könnyes volt, én láttam. Megcsillant rajta a Nap fénye lágyan.
Halkan súgtunk szép szavakat egymásnak, az én arcomon könnycsepp indult futásnak..."

Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni."