egy napon felébredtem...és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem,
hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak
emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben
sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az
a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedül való.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése