Elmentél Egy messzi helyre, egy közeli embernek
Tudod, már pár napja semmi sem olyan, mint rég.
Mikor itt voltál, s láttam mosolyod hetente.
Tudod, arcod mosódni kezdett. Emlékszem még,
milyen volt, mikor várost jártuk célt keresve.
Tudod, én már nem zokogok minden éjszaka.
megértettem, feldolgoztam: miért nem vagy itt.
Már nem mondom, bár még szeretném: "Gyere haza!"
S félek -mert nem hallak-, elfeledem szavaid.
De tudom -mikor hívsz én ott leszek melleted .
Csak értsd meg! Van mikor kérdésemre könny felel,
a szív adja a választ: elmentél, és ez fáj!