Szerelmünk szigete

Szerelmünk sajnos a múltba vész
Te is mész, s egy új világba lépsz.
Csak én maradok ebben a világban itt egyedül
Szerelmünk szigete nem marad érintetlenül.
Szerelmünk forrása elapad,
Szívemre már a fájdalom tapad.
Szerelmünk virágai a múlté már
Érzéseimmel itt mit kezdjek hát.
Madarak dalai, amiket együtt hallgattunk,
Elrepültek, mert mi sem maradtunk.
Mit ér már Nélküled ez a sziget?
Ülök itt merengve, és oly üres e liget.
Ülök csak, testem másra nem képes
Rád gondolok, és szívem szerelmedre éhes.
Szerelmemre gondolok szüntelen,
Bárcsak miénk lenne a végtelen.
Egy szó, ami remegő ajkam elhagyja:
Szeretlek!